Zsanett.

Harry ült a kanapén. Amikor bementem a fiúk az ajtóban maradtak. Tudták, hogy baj lesz.
- Hol van Zsanett- kiabáltam rá dühösen.
-Elment- mondta lehajtott fejjel.
- Na ne mondd. Ezt én is látom. Ismétlem. Hol van Zsanett- mondtam egyre idegesebben.
Patrick oda jött és megfogta a kezemet.
- Menj be a szobádba!- mondta kicsit erélyes hangon, amitől megijedtem.
Amint bementem a szobámba elővettem a telómat és dobtam egy üzenetet Zsaninak. Nem jött válasz. Résnyire kinyitottam az ajtómat, hogy halljam mit beszél Harry és Patrick.
- Hol van Zsanett- kérdezte nyugodtan Patrick.
- Elment- ismételte ugyan azt a szót Harry.
- De hova?
- A Duna-partra.
- És ezt nem lehetett elmondani Dettinek??- kezdett ideges lenni Patrick.
- Nem, mert Zsani azt mondta, hogy ne keresse, mert nem akarja látni.
- Attól még joga van tudni, hogy hol van.
Ekkor Patrick berontott a szobámba és leült az ágyra. Nem szóltam semmit csak megöleltem. Tudta, hogy mindent hallottam. Ezért nem mondott semmit.
- Köszönöm- adtam egy puszit az arcára és elrohantam.
Az ajtóban hirtelen elém állt Pete.
- Hova? Hova?
-El- azzal a lendülettel átbújtam a lába alatt és már futottam is.
Kb. 10 percre van tőlünk a Duna-part.  Rohantam, mint egy őrült. Amikor megláttam Zsanit a nyakába ugrottam.
- Te mit keresel itt- lökött el magától.
- Hát..csak megkerestelek- habogtam.
- Ne. Engem te ne keress. Mit képzelsz magadról?
- Ezt hogy érted?
- Hogy értem? Eltűnsz, nem mondasz semmit, nem adsz magadról életjelet.
- Ne haragudj. Kérlek hagyd, hogy elmagyarázzam.
-Mond.
- A banda twitteren írta, hogy Patrick-kel bajvan. Eltűnt. De ez nem volt igaz. Csak megszívattak. Az egész csak azért volt, hogy kimenjek Chicago-ba.
- Ezt megcsinálták veled?
- Igen, de csak azért, mert látni akartak.
- Decukiiik:3
- Azok. De most menjünk haza, mert a fiúk aggódnak.

Hazaút.

Reggel korán keltem, mivel arra ébredtem, hogy Joe és Andy párna csatáztak és fejbe dobtak.
- Miért nem tudtok aludni- nyújtózkodtam.
- Mert ma megmutatjuk neked a város és ehhez korán kellett kelni.
- Hol van Pete és Patrick- néztem körbe a szobában, mivel 2-vel kevesebben voltunk.
- Bolt- felelték egyszerűen és tovább párna csatáztak.
A két fiú hatalmas szatyrokkal érkezett meg.
- Minek ennyi kaja?- kérdeztem tátott szájjal.
- Ezek ruhák- mondta Patrick és a kezembe nyomta a zacsikat.
-Akkor minek ennyi ruha?
- Neked. Összeraktuk mind a négyünk stílusát és ezek alapján vettünk neked cuccokat. Van itt kalap, vastag keretes szemüveg, rögbi mez, ing, bandás pólók, láncok, farmer, napszemüveg, bőrdzseki. Ezek nélkül nem engedünk haza- magyarázta Patrick.
- Hát köszönöm szépen.
A ruhapróba után körbejártuk a várost. Gyönyörű hely. Ebéd idő körül beültünk egy étterembe. Sokat nevettünk. Nagyon jól szórakoztunk. Aztán elérkezett a délután. Visszamentünk a szállodába. Amíg én a cuccaimat pakolásztam a fiúk végig figyeltek engem.
- Mit néztek?- kérdeztem.
- Téged- vágta rá Pete, mire mindenki röhögni kezdett.
- Na jó. Azt hiszem készen vagyok.
- Akkor indulhatunk?- kérdezte Andy.
- Igen- mondtam nagy sóhajjal.
A repülőtéren hatalmas tömeg volt. Elbúcsúztam a fiúktól és felszálltam a gépre. Furcsa volt, hogy mellettem nem ült senki. Egyszer csak lett egy utastársam. Sapka volt rajta, napszemüveg, téli kabát, farmer és bakancs. Először semmi nem tűnt fel. Aztán amikor folyamatosan engem bámult, akkor leesett az egész.
-Patrick te mit keresel itt?- kérdeztem tátott szájjal.
- Nem bírnánk ki nélküled.
- Mi ez a többesszám?
- A többiek is a gépen vannak, de csak én kaptam a közeledbe a jegyemet.
- És hol fogtok lakni?
- Hát nálad.
- Rendben.
Az utazás többi része rettenetesen jó volt. A többi bandatag elcserélte a jegyét ezért közelebb ültek hozzánk.  Egész úton beszélgettünk és nevettünk. Amikor megérkeztünk a Liszt Ferenc Repülőtérre a fiúkat letámadta egy rajongó. Miután megcsinálták a képeket fogtunk egy taxit és hazamentünk. Otthon szóhoz sem jutottam a döbbenettől.

Kávézó.

Visszaértünk a városba és beültünk egy kávézóba. Nagyon szép hely volt, nem voltak túl sokan, beszélgetéshez pont megfelelő. Leültünk a leghátsó asztalhoz és Patrick rendelt mindenkinek egy forrócsokit. Amíg a rendelést vártuk a fiúk belekezdtek a történetbe.
-Csak látni akartunk- magyarázta meg az ügyet gyorsan és egyszerűen Patrick.
-Ennyi?
-Csak hülyülök.
-Naaa, de komolyan- röhögtem velük együtt.
-Na jó- adta meg magát Joe.
-Szóval?
- Az igaz, hogy látni akartunk, de nem tudtuk, hogy hogyan intézzük el a találkozást, mert Magyarország messze van Chicago-tól. Ezért megterveztük Patrick elrablását, mert tudtuk, ha megtudod, hogy történik vele valami, akkor iderepülsz- mesélte el az egész sztorit- Andy.
- És az a sok Twitter üzenet?- érdeklődtem tovább.
- Az azért volt, hogy hitelesebb legyen- mondta édes mosollyal Patrick.
Egy darabig csak meredten ültem és amit mondani tudtam csak ennyi volt:
- Nem vagytok normálisak.
-Tudjuk- mondták szinte egyszerre.
Fáradtak voltunk. Egy hotelban szálltunk meg. Holnap délután indul a gépem. Este még üzentem Zsaninak, hogy holnap hazamegyek és ne aggódjon, de nem válaszolt. Kicsit megijedtem, de tudom, hogy csak haragszik rám és ezért nem írt vissza. A többiek még lazán twittereznek, de én inkább alszok.

Fordulat.

- Nézzétek ott egy ház- kiáltott Pete.
- Nézzük meg!- mondta Joe határozottan.
Félelmetes volt. Egy üres ház egy hatalmas erdő közepén. Komolyan mondom horrorfilmbe illő. Amikor bementünk hirtelen megtorpantam.
- Jól látom, hogy az egy kalap?- kérdeztem értetlenül a fiúktól.
- Jól- nézte a kalapot értetlenül Andy.
A következő pillanatban Patrick kiugrott a szekrényből. Rettentően megijedtem, a fiúk meg csak röhögtek rajtam. Patrick visszavette a kalapját majd közelebb lépet hozzám.

- Megijedtél- kérdezte köhögve.
- Neeeeem..igaz azt hittem, hogy elraboltak, bajod esett, de neeem nem ijedtem meg- mondtam neki tettetett sértődéssel.
- Jaaj te- odajött és megölelt.
- Nem mellesleg ti végig tudtatok erről?- kérdeztem a másik 3 fiú felé fordulva.
- Háát... igen- vallotta be Pete.
- Hát tudjátok mit? Hagyjatok fel az énekléssel és menjetek el színésznek. Ennyire még senkinek nem sikerült átvernie.- röhögtem.
- Szerintem felejtsük el a szívatást. Menjünk vissza Chicagóba és ott mindent megmagyarázunk- mondta Andy.
Az út már nem is tűnt olyan hosszúnak, mint odafele. Milyen érdekes. Annyira megijedtem pedig semmi komoly nem történt. De mi lett volna, ha tényleg baj van? Ezt hál'istennek sosem fogom megtudni.

Chicago.

Chicagóban szálltam le a repülőről. Joe, Pete és Andy a repülőtéren vártak. Látszott az ijedség az arcukon.
- Végre ideértél- mondta Andy.
- Azonnal indulnunk kell- sürgetett Pete.
- Mit tudtok róla?-kérdeztem.
- Csak annyit tudunk, hogy péntek este elrabolták. Mellettünk jött, aztán kicsit lemaradt, majd egy kiabálásra lettünk figyelmesek. Amikor oda néztünk, valaki egy zsákot húzott a fejére és berángatta az erdőbe. Utána mentünk, de sajnos már nem találtuk meg- mesélte szomorúan Pete.
- Istenem- mondta, de közben teljesen elmerengtem.
-Indulnunk kell- mondta Joe.
Az út hosszú és csendes volt. Pete közvetlenül mellettem ült, Andy elöl, Joe pedig vezetett. Az időzóna miatt elaludtam. Csak akkor ébredtem fel amikor megérkeztünk. Pete vállán ébredtem. Kint szakadt az eső. A fiúk nem akarták, hogy velük menjek. Engem nem tudtak lebeszélni semmiről. Velük mentem és kész.
Mindenképpen tudni akartam, hogy mi van Patrick-kel. Az erdő sötét és sűrű volt. Olyan, mint egy horrorfilmben. Joe és Pete ment elöl, Andy és én pedig hátul.
- Félsz- kérdezte a dobos.
- Igen, de az a legfontosabb, hogy megtaláljuk Patrick-et.
- Igazad van- átkarolta a vállamat és így mentünk tovább.

További titkok.

Mivel nem vihettem magammal az összes cuccomat ezért csak a legfontosabbakat vitte: ruha, fogkrém, fésű, tusfürdő. Rohantam a repülőtérre. Útközben kaptam egy sms-t amitől könnyek gyűltek a szemembe. Majd pár perccel később egy másikat: Azt hittem, hogy jó barátok vagyunk és mindent megbeszélünk egymással...tévedtem. Zsani
A választ könnyes szemmel írtam: Ezt te nem értheted, ígérem mindent elmagyarázok ha visszajövök. Szeretlek. Detti.
Választ nem kaptam. Felszálltam a repülőre és végigsírtam az utat. Életem legrosszabb napja.

*Eközben Budapesten*

- Szerinted miért ment el?- kérdezte Zsani a kanapén ülve.
- Nem tudom, de biztos valami nagyon komoly baj lehet- mondta Harry keserves hangon.
- Most mit csináljunk?- kezdetett sírásba Zsanett.

-Nem vettél észre valami furcsaságot rajt?

- De igen..elég sokat laptopozik mostanában.
- Nézzük meg.

- Nem lehet.
- Muszáj kiderítenünk, hogy miért rohant el- váltott komolyabb hangnembe Harry.
- Igazad van.
Zsanett és Harry feltörték a Twitteremet és a Facebookomat. Az utóbbin semmit nem találtak. Twitteren viszont az összes üzenetemet kitöröltem, így semmit nem láttak meg.
Zsanett a nap folyamán többször is hívott, de nem vettem fel. 2 okból. Drága lenne neki Magyarországról a beszélgetés, és nem szeretnék senkivel beszélgetni. Azt szeretném, hogy minden rendben legyen. De úgy látszik ez egy darabig nem fog teljesülni...

Titkolózás.

Reggel nevetésre keltem fel. Úgy mentem ki a konyhába, mint egy zombi. De komolyan. A hajam a szemembe lógott és a hátam is fájt ezért görnyedten jártam(tegnap este ülve elaludtam a laptopommal az ölemben). Zsanit és Harry-t találtam a konyhában . Zsanett éppen muffint sütött, Harry pedig azzal ütötte el az idejét, hogy kiöntötte a lisztet az asztalra, meg a pultra, meg a mikróra, meg a sütőre, sőt még a kuka tetejére is szórt egy "keveset". Amikor ezt a roppant érdekes tevékenységét befejezte leül a székre, csakhogy oda is szórt egy kis lisztet és nem vette észre és beleült. Amikor felállt a fekete gatyája, hát..már nem volt fekete.
- Jó reggelt- ugrott a nyakamba Zsanett.
- Sziasztok- mondtam nevetve, mivel Harry nem tudta leszedni a lisztet a gatyájáról.
- Mit csinálunk ma- kérdezte Harry.
- Háááát mi lenne, ha elmennénk moziba- kérdezte Zsani hatalmas mosollyal az arcán.

- Öm .. figyeljetek..menjetek nyugodtan én itthon maradok- mondtam kicsit elvékonyodó hangon.

- Miiiiiért- nyöszörgött Zsanett.
-Nincs kedvem, de ti menjetek nyugodtan.
- Oké- derült jobb kedvre Zsani, majd karon fogta Harry-t és elmentek mozizni.
Amíg ők nem voltak otthon addig én összepakoltam pár cuccomat, majd felöltöztem és még egyszer utoljára bekapcsoltam a laptopomat. 8 olvasatlan üzenet...
Mikor indultam volna hirtelen Zsanett csapta ki az ajtót előttem. Elég szomorkás volt.
- Mi a baj- kérdeztem, mert azt hittem, hogy nagy baj történt.
- Semmi, csak nem volt normális film, így nem moziztunk.
-Értem.
- De te hova mész.
- Jaa..izéé sehova.
- Naaa mond eeeel.
- Figyelj imádlak, de ezt most nem mondhatom el. Mennem kell mert lekésem a...na mind egy beszélünk ígértem. Sziasztok.
- De...Szia- kezdte Zsanett de láttam, hogy könnycsepp folyik le az arcán.

Harry.

Pár hét múlva közeledett a a "találkozó" időpontja, amikor is Zsani és Harry újra találkoznak. Délelőtt a szokásos futásunkra indultunk. Én már reggel óra nagyon izgultam, de nem mutathattam ki, mivel Zsani nem tudja, hogy ma fognak találkozni.  Futás után rendeltünk egy pizzát ebédre. Igen. Mi ilyen okosak vagyunk. Elmegyünk futni, aztán pizzázunk. Tini logika. Na mindegy.
-Mit csináljunk délután?- kérdezte Zsani.
- Menjünk el vásárolni- ajánlottam fel, mivel Harryvel úgy beszéltem meg, hogy egy plázában fognak találkozni.
- ÚÚÚÚ megyünk vásárolnii- örvendezett Zsanett.
Délután kockultunk egy picikét, na jó elég sokat és olyan 3 óra fele indulásra készen álltunk.
-Mehetünk?- kérdeztem.
- Neeeem- nyöszörgött Zsani.
- Mi a baj?- kérdeztem kicsit aggódva.
- Nincs kedveeeeem- mondta.
- De meg kell venned azt a cuki cipőt amit kinéztél.
- Igazad van, menjünk!- derült jobb kedvre.
Amikor odaértünk a bevásárló központba már annyira izgultam, hogy nem vettem észre, hogy hova megyek és nekimentem az ajtónak, ugyanis nem nyílt ki. Először nem értettem, hogy miért, aztán megláttam a hatalmas betűkkel kiírt szöveget:  Karbantartás miatt nem működik. 
Amikor mindenki(aki látta hogy nekimentem az ajtónak) kiröhögte magát bementünk(a működő ajtón).
Első utunk a cipőbolt volt. Én már értettem mindent, Zsani még semmit nem vett észre. Amint beértünk neki is leesett a dolog. Egy Harry "próbababa" volt a boltban. Zsani odament hozzá és megsimította a karját.
-Olyan, mint az igazi- mondta csillogó szemekkel.
A következő pillanatban Harry befogta Zsanett szemét.
-Ki az- értetlenkedett.
- Meglepetéééééés- ugrott elé Harry.
Zsani hosszasan megölelte. Nem hitt a szemének.
Miután Zsanett megvette azt a cipőt, amelyik a legjobban tetszett neki, beültünk egy kávézóba. Harry és Zsani sokat beszélgettek, én pedig sokat nevettem rajtuk.
Este Harry feljött hozzánk és ott aludt, mivel nem volt hova mennie. Mikor mindenki elaludt én megint felléptem twitterre 12 olvasatlan üzenetem volt...

Meglepetések.

A koncert utáni hetek nagyon unalmasak voltak. Ám egy keddi napon, amikor munkába mentünk, Zsaninak jött egy üzenete.    Szia kis blogger. Hamarosan találkozunk. H.
Zsanettnak nem is kellett több. Sikítozott és rám ugrott, majd futott egy kört a szobában és megint rám ugrott.
-Szerinted mikor és hol és kikkel és wááááá- kezdte, de mind a ketten elröhögtük magunkat.
- Nem tudom, Nem tudom és gondolom Harry-vel- találgattam, mert csak ő hívja bloggernek Zsanit.
-Jééé tényleg- döbbent rá.
Természetesen én már tudtam, hogy mikor és hova na meg kikkel mennek, de nem mondtam meg Zsaninak, mivel Harry megkért, hogy ne mondjak semmit.
Zsani a nap hátralévő részében teljesen bezsongott. Pörgött ezerrel. Este elmentünk mekizni, mivel nem bírtam volna vele otthon. Késő este amikor hazaértünk Zsanett teljesen kiütötte magát, mivel egész nap a hiperaktív énjét mutatta, ezért estére teljesen lefáradt és bealudt a kanapén. Amikor megfogtam és bevittem az ágyára csak ennyit mondott félálomban :  Kérem uram ne tartóztasson le, én csak Harry-t akartam látni.
Erre majdnem kitört belőlem a röhögés, de türtőztettem magam nehogy felébredjen.
Miután lefektettem Zsanit felnéztem twitterre. Négy privát üzenetem jött. Az üzenet rövid volt és tömör:   Hamarosan találkozunk:3.    Az üzenet természetesen a négy Fall Out Boy tagtól jött. A válasz is rövid volt:  Alig várom.
Mikor elült a rajongói ösztönöm, azaz nem sikítoztam és rohangáltam össze vissza, letusoltam és én is elmentem aludni, mivel már éjszaka 2:15(!!) volt, és reggel munkába kéne menni.

Újabb koncert.

Ma este lesz a Fall Out Boy koncert. Rettentően izgulok, hogy a kedvenc bandámmal találkozhatok. Azt hiszem nem tudom elégszer megköszönni a jegyeket Zsaninak. A nap rettentő lassan telt. Este fele mind a ketten felvettük a már 9 órája kikészített ruhánkat.
Indulásra készen vagyunk, csak az a baj, hogy van még 2 óra a koncertig. Nem bírom. Nem tudok mit kezdeni magammal. Annyira izgulok.
Elérkezett a 17:30. Indulás. Utaztunk egy kicsit, na jó nem olyan kicsi, és már kint is voltunk Bécsben.  Nagyon sokan voltak a sportcsarnok előtt. Zsani természetesen az első sorba vette a jegyeket. Amikor megnyitották a kapukat mindenki egyszerre rohant be. Halk duruzsolás volt a csarnokban. Egyszerre elaludtak a fények és a banda felugrott a színpadra. Az "I don't care " c. számmal indítottak. Mindenki tombolt. Az összes rajondó szinte egyszerre ugrált és énekelték a dalszöveget. Az új albumukból is eljátszottak egy pár dalt. Észre sem vettem és vége volt a koncertnek. 3 óra. És már vége is.:( Amikor mindenki kifele igyekezett a fiúk visszajöttek a színpadra, majd leugrottak a nézőtérre. Megfordultam és amikor észre vettem őket könnyek futottak le az arcomon.
- Zsani nézd- mondtam neki könnyes szemekkel.
Amikor hátrafordultunk a fiúk megálltak előttünk. Mivel mind a ketten perfect beszélünk angolul értettük mit mondanak, szóval gondtalanul tudtunk beszélgetni.
- Sziasztok- köszöntek szinte egyszerre a fiúk.
- Hello- köszöntünk Zsanival, de mind a ketten nagyon meglepődtünk.
- Láttam, hogy nagyon tetszett a koncert- mondta Patrick nagyon aranyos mosollyal.
-I-i-igen nagyon jól nyomjátok- válaszoltam, még mindig az ájulás határán.
- Nyugi, nem kell izgulni- simította meg a vállamat Joe(a szólógitáros) biztatóan.
-De annyira hihetetlen- mondtam és megint könnyek szöktek a szemembe.
-Pedig ezt meg kell szoknod- mondta Pete(a basszusgitáros).
-Ezt hogy érted?
- Hát majd meglátod- mondta titokzatosan Andy(a dobos).
-Értem.:)
- Most már mennünk kell, még találkozunk- ölelt meg Patrick és visszamentek a színfalak mögé.
Ekkorra már az egész csarnok kiürült. Ránéztem Zsanira.
- Zsani te érted?
- Egyértelmű. Találkozni fogtok még, ezt nem érteni- röhögött.:)
Visszautaztunk Budapestre. Egész este azon gondolkoztam, hogy miért én? Nem baj nem ezen fogom törni a fejemet. De akkor is hihetetlen.

Szülinap.

Ma van a szülinapom. Zsanival már felköltöztünk Pestre és itt ünnepeltünk. Az ünneplés abból állt, hogy elmentünk a közeli plázába és vásároltunk. Aha gondoltam én. De ez nem egy szokványos nap volt. Késő délután, amikor hazaértünk, akkor Zsanett megállt előttem.
- Ezt elfelejtettem- és egy borítékot nyomott a kezembe.
- Mi ez?
- Nézd meg.
Kibontottam a borítékot. Két koncert jegy volt benne. Hogy mire? Egy Fall Out Boy koncertre, ami Bécsben lesz, szóval utazunk.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- ugrottam Zsani nyakába.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm- ugrándoztam.
- Nagyon szívesen, de kettő van, szóval engem remélem nem hagysz itthon- nézett rám kérdőn.
- Hááááát, még meggondolom.. Csak szívatlak.. persze, hogy te is jössz!- ugrándoztam tovább.
Az este hátralévő részében filmeztünk, de nem igazán tudtam odafigyelni, mert csak az járt a fejemben, hogy milyen lesz találkozni a kedvenc bandámmal.
Reggel állásinterjúra mentünk egy közeli programirodába. Mind a ketten nagyon izgultunk, mert ez volt az első meghallgatásunk. Mind a ketten kicsíptük magunkat egy kicsit, mert jó benyomást szerettünk volna tenni. Nagyon jól sikerült a bemutatkozás.
Késő délután jött a telefon. Mind a kettőnket felvettek az állásra. Napi 5 óra egy irodában. Csak hétköznaponként. Nem is hangzik olyan rosszul. Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.

A koncert.

A csarnok megtelt. Hatalmas duruzsolás volt. Mindenki beszélgetett és mi is izgatottan vártuk a koncert kezdetét. Egyszer csak elsötétedtek a fények és füst lett. Mindenki elhallgatott.
-Szerinted meghibásodott valami, ezért van füst?- kérdezte Zsani kicsit ijedten.
-Nem, szerintem kezdődik a koncert.
A következő pillanatban a fiúk ugrottak fel a színpadra és elkezdődött a koncert. Az első szám a Midnight Memories volt. Zsani és az összes többi directioner teljes torokból sikítottak és énekelték a dalt.:) Mivel az első sorban voltunk ezért nagyobb esélyünk volt, hogy a koncert végén felhívnak valakit a színpadra. A Best Song Ever, a Story of My Life és Little Things és még egy csomó szám után a fiúk megálltak és Harry a szája elé emelte a mikrofont:
- Szia Budapest-kezdte aranyos akcentussal
A közönségnek csak egy hatalmas sikoly volt a válasza. A többit már angolul folytatta, de mivel Zsaninak is és nekem is kitűnő az angoltudásunk, ezért nem volt gond az értelmezéssel. A szöveg a következő volt:
- Most pedig felhívunk valakiket az első sorokból.
Ekkor Niall odaállt elénk, de nem nézett ránk. A következő pillanatban dobpergés hallatszott. Ekkor lenézett ránk a fiú és felsegített minket a színpadra. Ott álltunk. A One Directionos fiúk között. Liam kiabált egyet, hogy köszönjön a közönség nekünk. Ekkor egy egybehangzó "sziasztooook" üvöltést hallottunk. Harry félrehívta Zsanit.
- Megkaptad az sms-emet?- kérdezte hatalmas szemekkel nézve Zsanettet.
- T-t-te küldted? De, de,de azt hogy és és honnan vagy..-kezdte, de nem találta a szavakat.
- Igen. Figyelj olvastam a blogodat és nagyon tetszett ezért nyomoztam egy kicsit utánatok. Most túrnénk van de ígérem, hogy találkozunk még- köszönt el Zsanitól.
Lementünk a színpadról és a fiúk búcsúzkodni kezdtek a közönségtől. A koncert után a hatalmas tömeg legvégén mentünk ki. Zsani egész este hatalmas sokk alatt állt.

A koncert előtt.

Reggel izgatottan ébredtünk. Mivel a koncert este lesz, ezért sok időnk van elkészülni. Mivel "sportos emberek" vagyunk, ezért elmentünk futni a Margit-szigetre, ezért sportos, de csinos cuccba öltöztünk. Futás után, mivel éhesek lettünk bementünk a Mekibe és ettünk egy reggeli menüt, majd bementünk egy étterembe, ahol rendeltünk 2 pizzát, amit hazavittünk.
Már a pizzák is elfogytak, mivel délután 1 óra van. Egyre jobban izgulunk.
- Zsani bírod még idegekkel?- kérdeztem.
- Igen- és tovább ette a csokis fagyiját.
- Tuti?
- Igen, nem látod?- kérdezte.
- Zsanett, ez a második csokis fagyid és a harmadik köröd a lakásban.
- Bocsi, de nagyon izgulok.
- Rendben gyere kivasalom a hajadat- mondtam és átmentünk a másik szobába.
Éppen indulásra készültünk el.
A koncert helyszíne nem volt olyan messze. Nagyon sokan voltak, de mivel nekünk előre szólt a jegyünk, ezért hamarabb mentünk be.

Előkészületek.

A koncert előtti napokban nagy volt a sürgés-forgás  boltról boltra jártunk és 1d-s cuccokat vettünk (legfőképpen Zsaninak) A koncert előtti estén ott aludtam Zsaninál. Késő délután átnéztük az összes vásárolt cuccunkat. Este az ágyban feküdtünk és beszélgettünk.
- Várod a holnapot?- kérdeztem mosolyogva.
- Nagyon, Majd Harry felhív a színpadra és megcsókol és elvisz Londonba és elvesz feleségül és lesz két gyönyörű gyerekünk, egy fiú és egy lány és egy aranyos kertes házban fogunk lakni és együtt fogunk megöregedni és egymás mellett lesz a sírunk- álmodozott, de a telefonja félbe szakította.
Egy sms-t kapott:  Siess hozzám.puszi 
- Szerinted ezt ki küldte?- kérdezte felém tartva a telefonját.
- Biztos Harry- viccelődtem.
- De honnan tudná a telefonszámomat te idióta?
- Jól van na. Csak vicceltem.
- De olyan jó lenne ha tőle jönne- álmodozott.
- Igen jó lenne, de ha elmész Londonba és lesz egy cuki kertes házad, akkor ígérd meg, hogy a szomszédban lévő cuki kertes ház az enyém lesz és Patrické.(Patrick Stump a Fall out Boy frontembere)
- Rendben megígérem- nevetett.
Nem sokkal utána lefeküdtünk aludni, hiszen holnap nagy nap lesz.

Utolsó két hét.

A történet a legeslegjobb barátnőmtől szól. Zsani nagy Directioner. Harry a kedvence. Mostanában mindig arról mesél, hogy találkozni fog vele és a bandával. A legnagyobb álma az, hogy Magyarországra jöjjön az együttes. Egyébkén ez az utolsó évünk a suliban és utána Budapestre költözünk és egy programirodánál fogunk dolgozni. Amikor a suliban találkoztunk így köszöntött:
- Dettiiiiii, jönnek- ugrándozott előttem.
- Kik?- értetlenkedtem, mert olyan fáradt voltam, hogy semmit nem értettem az örömkitöréséből.
- AZ 1D JÖN MAGYARORSZÁGRA- üvöltötte és kicsi könnycseppek jelentek meg az arcán.
- Komolyan, mikor?
- 2 hét múlva, a nyári szünet első hetében.
- És már van jegyed?
- Igen, első sorba, de neked is jönnöd kell- mondta kicsit komolyabban.
- Figyelj én nagyon örülök, hogy boldog vagy de nem szeretem őket.
- Nem jössz el?- kérdezte csalódottan és újra könnyes lett a szeme.
- Csak vicceltem te butus, hát persze, hogy elmegyek veled- öleltem meg, mire Zsani újra ugrálni kezdett.