A randi.

Telefoncsipogásra ébredtünk. Zsanett kapott üzenetet. Először nem értette. Kikaptam a telefont a kezéből. Az üzenet ez volt:  Akkor is visszakaplak. Ma gyere a közeli parkba 17:30-ra!
Furi volt ezt az üzenetet olvasni. Zsani pörgött egész nap. Joe és Pete már nem bírta tovább, ezért elmentek mozizni. Andy és Patrick pizzát rendelt.
5 fele Zsani elkezdett készülődni.
- Nem tudom mit vegyek fel- nyafogott.
- Rövidnadrág, bakancs, szegecses halálfejes trikó.
- Oké.
Féltettem Zsanit. Tudtam, hogy Harry írta az sms-t.
- Patrick kémkedünk!- jelentettem be.
- Hurrá..várj mi??
- Féltem Zsanit. Muszáj figyelnünk rá.
- Hjajj rendben...
 Zsani elindult.10 perccel később mentünk utána. A park sötét volt és üres. Egy láma alatti padon üldögélt Zsanett, mi pedig egy kicsit arrébb lévő bokorban bújtunk el. Egyszer csak egy kapucnis alak közeledett felénk. Leült a padra.
- Köszönöm, hogy eljöttél.
- Miért hívtál?- tért a lényegre Zsani.
- Bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt.
- Rendben.
-Akkor rendben vagyunk?
- Igen.
Megölelték egymást és elindultak a házunk felé.
- Fuss- szóltam rá Patrick-re.
Éppen Harry-ék előtt értünk be a lakásba.
- Sziasztok- köszönt hatalmas mosollyal Zsani.
- Hello.
- Detti ti futottatok? Olyan piros az arcotok.
- Nem dehogy- válaszolt helyettem Patrick.

Bocsánat. Vagy mégse?

Reggel mindenki fájós fejjel ébredt. Zsani a konyhában ült kisírt szemekkel.
-Hogy érzed magad?
-Szerinted? Minden a te hibád!- förmedt rám.
-Mi? Mi az, hogy az én hibám?
-A te ötleted volt, hogy menjünk buliba.
-Na ide figyelj. 1. nem is tudtam, hogy van köztetek valami. 2. Mindenkinek tetszett az ötlet. 3. Arról miért én tehetek, hogy Harry megcsókolt egy másik lányt? Full részeg volt ő is és a lány is.
-De akkor sem kellett volna megcsókolnia.
-Figyelj. Lehet, hogy a csaj csak egy rajongó volt. Sokat ittak a csaj meg lekapta..ennyi.
-Jó, lehet, hogy igazad van, de akkor is nagyon rosszul esett.
-Elhiszem, de már nem tudsz mit tenni.
Többet nem is beszéltünk erről a témáról. Egészen addig amíg valaki nem kopogott.
-Nyitom- ordította Joe.
-Szia, Zsani itthon van?- kérdezte Harry.
-Zsaniiiii téged keresnek- üvöltött még egyet Joe.
Zsani kijött a szobájából. Látszott rajta, hogy meglepődött. Harry egy hatalmas virágcsokrot hozott neki.
-Figyi én ezt nem akartam ő volt és részegek voltunk meg minden.
-Folytasd- mondta nyugodtan Zsani.
-Izé, tudod ő egy rajongó volt és nem tudom.
-Ennyi?
-Hát igen.
-És ez bocsánatkérés akart lenni?
-Igen- felelte Harry.
-Na tudod mit? Fogd a virágodat és húzz innen...
Harry felállt és kiment az ajtón. Zsani nem omlott össze nem sírt, viszont lehetett látni rajta, hogy mélyen nagyon is megviselte az, hogy összeveszett a göndör hajú énekessel.
Mivel a fiúk már nem bírták tovább felöltöztünk és elvittük Zsanit a vidámparkba. A fiúk most voltak itt először, de nagyon tetszett nekik. A három "kisgyerek" Pete, Andy és Joe előre rohantak és szinte mindenre felültek. Zsani, Patrcik és én szép lassan mentünk körbe a vidámpark területén. Sok mindenre felültünk. Zsanettnak egyre jobb kedve lett. Zárási idő fele a "kisfiainkkal" a kijáratnál találkoztunk.
- Ez irtó királyvolt- mondta Joe.
- Én rosszul vagyok- jelentette be Pete, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Menjünk vissza- mondta Andy.
- Nem lehet, mert bezárnak minket.
- Szerintem menjünk haza- mondta bölcsen Patrick.
Otthon hulla fáradtan dőltünk le a kanapéra. Mindenki éjfél előtt elaludt.

Meglepetés. De még milyen...

Patrick este nem volt hajlandó kimenni a szobámból így velem aludt. Reggel én keltem fel leghamarabb. Legalább is azt hittem, mert amikor kimentem a konyhába Pete ült az asztalnál.
-Reggelt- köszönt mosolyogva.
- Milyen friss ma valaki- mondtam gúnyosan.
- Kávét?
-Igen köszi.
Felöltöztem és mivel még mindig aludtak a többiek, ezért Pete felajánlotta, hogy eljön velem a boltba. Mire visszajöttünk mindenki felkelt. Joe volt a legkómásabb. Gyanítom ő kelt fel a legkésőbb. Reggeli után azon agyaltunk, hogy mit csináljunk ma.
- Menjünk moziba- mondta Zsani.
- Neeeem, az olyan romantikus- vágta rá azonnal Andy.
- Vacsi?- kérdezte Pete.
- Á, az is romantikus- mondta Zsani.
- Focimeccs?- kérdezte csillogó szemekkel Harry.
- De mi lányok vagyunk- kiabáltuk egyszerre Zsanival, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Jogos.
- Színház?- kérdezte Zsani.
- Az olyan uncsiiii- nyafizott kicsit Joe, de szerintem csak az álmosság beszélt belőle.
- Na jó ebből elég lesz... Bulizni megyünk és kész!- mondtam határozottan.
- Hogy ez milyen jó ötlet- bólogattak a többiek.
Este mindenki hatalmas készülődésbe kezdett. A legeslegjobb helyre mentünk. Elég sokan voltunk, de mi együtt maradtunk. Elég rendesen ittunk. Talán kicsit többet a kelleténél. Zsani Andyvel röhögött valamin. Joe és Pete piáért mentek. Én Patrick-kel beszélgettem. Harry-t viszont sehol nem láttuk.
- Hol van Harry?- próbálta túlüvölteni Zsani a zenét.
- Nem tud...
- Mi a baj?
Zsani követte a tekintetemet. A következő pillanatban sírva elrohant.
- Zsanett mi  a baj?
- Harry.
-De hát szingli nem?
- Detti, én lefeküdtem vele, és most ezt csinálta. Már majdnem összejöttem vele, és most ezt csinálta- tört ki belőle a sírás.
Elrohantam. Harry-ig meg sem álltam.
- Te mi a jó eget művelsz- pofoztam fel.
- Mibajod van haggyámáá'- mondta. (Iszonyatosan be volt nyomva.)
- Hogy képzeled, hogy lefekszel a legjobb barátnőmmel, utána meg itt nyalod-falod ezt a libát?
- Neked ehhez semmi közöd- azzal ellökött, de olyan szinten, hogy elestem.
Több sem kellet, Patrick odajött és ordibálni kezdett vele.
- Mit képzelsz ember!??
- Mivan kell valami?
- Igen, neked egy rohadt nagy pofon.
A fiúk úgy összeverekedtek, hogy a biztonsági őrök vezettek ki minket. Patrick-nek és Harry-nek is vérzett az orra. Plusz Zsani még oda ment a göndörkéhez és felpofozta majd hazament.
- Patrick jól vagy?
- Igen, minden rendben ne aggódj.
A következő pillanatban a fiúk jöttek ki a szórakozóhelyről. Inkább hazamentünk.

Amire senki nem számított.

Miután Zsanival hazaértünk leültünk vacsizni. Nem volt kedvünk főzni ezért pizzát rendeltünk. Mondanom sem kell, hogy Harry és Joe evett a legtöbbet. Amikor mindenki befejezte a vacsit Zsani és én leültünk filmet nézni. A többiek egytől egyik twittereztek. Harry, Pete, Joe és Andy telefonon, Patrick pedig elkérte a laptopomat és azon netezett. Elég unalmas volt a film, ezért fogtam egy pattogatott kukoricát és Zsanihoz vágtam.
- Áúúú- kiabált, mivel a szemébe ment.
- Bocsesz- röhögtem.
- A következő pillanatban mindenki abbahagyta amit csinál és mind a heten kukoricát dobáltunk egymáshoz. Egyszer csak csengettek.
- Nyitom- kiabálta Pete.
- Jó napot! Dettit keresem.
- Anyu- léptem az ajtóhoz eléggé meglepetten.
-Mi ez a kupi??
- Ömm semmi csak ömm hülyültünk.
- Ez nem kifogás. Ilyen mocsokban nem lehet élni.
- Oké..ömm majd feltakarítjuk. Amúgy miért jöttél.
- Haza kell jönnöd.
- Mi??? Miért?
- Mert nem tanultál tovább elmentél tőlünk, nem tartod velünk a kapcsolatot, egy disznóólban élsz, ráadásul fiatal is vagy.
- Anyu..Ez engem nem igazán érdekel.
- Mi az, hogy nem érdekel. Haza jössz és kész!- mondta ellentmondás nem tűrően.
- Nem megyek. Itt a munkám és a barátaim.
- Detti nem megy sehova- lépett mellém Patrick.
- Miért ki vagy, hogy így megmondod??- kérdezte anyu csípőre tett kézzel, ami soha nem jelent jót.
- A barátja, és elnézést, de nem szeretném, azaz szeretnénk, hogy elmenjen- mutatott a többiekre, akik vadul bólogattak.
- Jó rendben. Engem nem érdekel- azzal sarkon fordult és elment.
- Köszönöm- fordultam könnyes szemmel Patrick-hez.
- Igazán nincs mit- ölelt át.
-Mi volt ez az egész- kérdezte Zsani elég értetlen fejet vágva.
- Nem tudom. Eddig semmi baja nem volt azzal, hogy Pesten lakok.
- Emberek- üvöltött Joe. Össze kéne szedni a kukoricát.
20 percbe telt, mire összeszedtük az összes popcorn-t. Azaz Zsani és én szedtem a többieknek meg elég érdekes kifogásai voltak. Joe arra hivatkozott, hogy fáj a háta. Pete és Harry betegséget szimuláltak. Andy elbújt a szekrénybe. Patrick pedig bezárkózott a szobámba.
- Komolyan mondom, néha az oviban érzem magam.
-Én is- válaszolta röhögve.
Este Patrick nem ment ki a szobámból. Én laptopoztam ő pedig engem nézett.
- Nem unod még?
- Mit?
- Azt, hogy nézel.
- Ja, nem.
- Akkor nézz tovább- mondtam röhögve és megöleltem.

Zsanett.

Harry ült a kanapén. Amikor bementem a fiúk az ajtóban maradtak. Tudták, hogy baj lesz.
- Hol van Zsanett- kiabáltam rá dühösen.
-Elment- mondta lehajtott fejjel.
- Na ne mondd. Ezt én is látom. Ismétlem. Hol van Zsanett- mondtam egyre idegesebben.
Patrick oda jött és megfogta a kezemet.
- Menj be a szobádba!- mondta kicsit erélyes hangon, amitől megijedtem.
Amint bementem a szobámba elővettem a telómat és dobtam egy üzenetet Zsaninak. Nem jött válasz. Résnyire kinyitottam az ajtómat, hogy halljam mit beszél Harry és Patrick.
- Hol van Zsanett- kérdezte nyugodtan Patrick.
- Elment- ismételte ugyan azt a szót Harry.
- De hova?
- A Duna-partra.
- És ezt nem lehetett elmondani Dettinek??- kezdett ideges lenni Patrick.
- Nem, mert Zsani azt mondta, hogy ne keresse, mert nem akarja látni.
- Attól még joga van tudni, hogy hol van.
Ekkor Patrick berontott a szobámba és leült az ágyra. Nem szóltam semmit csak megöleltem. Tudta, hogy mindent hallottam. Ezért nem mondott semmit.
- Köszönöm- adtam egy puszit az arcára és elrohantam.
Az ajtóban hirtelen elém állt Pete.
- Hova? Hova?
-El- azzal a lendülettel átbújtam a lába alatt és már futottam is.
Kb. 10 percre van tőlünk a Duna-part.  Rohantam, mint egy őrült. Amikor megláttam Zsanit a nyakába ugrottam.
- Te mit keresel itt- lökött el magától.
- Hát..csak megkerestelek- habogtam.
- Ne. Engem te ne keress. Mit képzelsz magadról?
- Ezt hogy érted?
- Hogy értem? Eltűnsz, nem mondasz semmit, nem adsz magadról életjelet.
- Ne haragudj. Kérlek hagyd, hogy elmagyarázzam.
-Mond.
- A banda twitteren írta, hogy Patrick-kel bajvan. Eltűnt. De ez nem volt igaz. Csak megszívattak. Az egész csak azért volt, hogy kimenjek Chicago-ba.
- Ezt megcsinálták veled?
- Igen, de csak azért, mert látni akartak.
- Decukiiik:3
- Azok. De most menjünk haza, mert a fiúk aggódnak.

Hazaút.

Reggel korán keltem, mivel arra ébredtem, hogy Joe és Andy párna csatáztak és fejbe dobtak.
- Miért nem tudtok aludni- nyújtózkodtam.
- Mert ma megmutatjuk neked a város és ehhez korán kellett kelni.
- Hol van Pete és Patrick- néztem körbe a szobában, mivel 2-vel kevesebben voltunk.
- Bolt- felelték egyszerűen és tovább párna csatáztak.
A két fiú hatalmas szatyrokkal érkezett meg.
- Minek ennyi kaja?- kérdeztem tátott szájjal.
- Ezek ruhák- mondta Patrick és a kezembe nyomta a zacsikat.
-Akkor minek ennyi ruha?
- Neked. Összeraktuk mind a négyünk stílusát és ezek alapján vettünk neked cuccokat. Van itt kalap, vastag keretes szemüveg, rögbi mez, ing, bandás pólók, láncok, farmer, napszemüveg, bőrdzseki. Ezek nélkül nem engedünk haza- magyarázta Patrick.
- Hát köszönöm szépen.
A ruhapróba után körbejártuk a várost. Gyönyörű hely. Ebéd idő körül beültünk egy étterembe. Sokat nevettünk. Nagyon jól szórakoztunk. Aztán elérkezett a délután. Visszamentünk a szállodába. Amíg én a cuccaimat pakolásztam a fiúk végig figyeltek engem.
- Mit néztek?- kérdeztem.
- Téged- vágta rá Pete, mire mindenki röhögni kezdett.
- Na jó. Azt hiszem készen vagyok.
- Akkor indulhatunk?- kérdezte Andy.
- Igen- mondtam nagy sóhajjal.
A repülőtéren hatalmas tömeg volt. Elbúcsúztam a fiúktól és felszálltam a gépre. Furcsa volt, hogy mellettem nem ült senki. Egyszer csak lett egy utastársam. Sapka volt rajta, napszemüveg, téli kabát, farmer és bakancs. Először semmi nem tűnt fel. Aztán amikor folyamatosan engem bámult, akkor leesett az egész.
-Patrick te mit keresel itt?- kérdeztem tátott szájjal.
- Nem bírnánk ki nélküled.
- Mi ez a többesszám?
- A többiek is a gépen vannak, de csak én kaptam a közeledbe a jegyemet.
- És hol fogtok lakni?
- Hát nálad.
- Rendben.
Az utazás többi része rettenetesen jó volt. A többi bandatag elcserélte a jegyét ezért közelebb ültek hozzánk.  Egész úton beszélgettünk és nevettünk. Amikor megérkeztünk a Liszt Ferenc Repülőtérre a fiúkat letámadta egy rajongó. Miután megcsinálták a képeket fogtunk egy taxit és hazamentünk. Otthon szóhoz sem jutottam a döbbenettől.

Kávézó.

Visszaértünk a városba és beültünk egy kávézóba. Nagyon szép hely volt, nem voltak túl sokan, beszélgetéshez pont megfelelő. Leültünk a leghátsó asztalhoz és Patrick rendelt mindenkinek egy forrócsokit. Amíg a rendelést vártuk a fiúk belekezdtek a történetbe.
-Csak látni akartunk- magyarázta meg az ügyet gyorsan és egyszerűen Patrick.
-Ennyi?
-Csak hülyülök.
-Naaa, de komolyan- röhögtem velük együtt.
-Na jó- adta meg magát Joe.
-Szóval?
- Az igaz, hogy látni akartunk, de nem tudtuk, hogy hogyan intézzük el a találkozást, mert Magyarország messze van Chicago-tól. Ezért megterveztük Patrick elrablását, mert tudtuk, ha megtudod, hogy történik vele valami, akkor iderepülsz- mesélte el az egész sztorit- Andy.
- És az a sok Twitter üzenet?- érdeklődtem tovább.
- Az azért volt, hogy hitelesebb legyen- mondta édes mosollyal Patrick.
Egy darabig csak meredten ültem és amit mondani tudtam csak ennyi volt:
- Nem vagytok normálisak.
-Tudjuk- mondták szinte egyszerre.
Fáradtak voltunk. Egy hotelban szálltunk meg. Holnap délután indul a gépem. Este még üzentem Zsaninak, hogy holnap hazamegyek és ne aggódjon, de nem válaszolt. Kicsit megijedtem, de tudom, hogy csak haragszik rám és ezért nem írt vissza. A többiek még lazán twittereznek, de én inkább alszok.

Fordulat.

- Nézzétek ott egy ház- kiáltott Pete.
- Nézzük meg!- mondta Joe határozottan.
Félelmetes volt. Egy üres ház egy hatalmas erdő közepén. Komolyan mondom horrorfilmbe illő. Amikor bementünk hirtelen megtorpantam.
- Jól látom, hogy az egy kalap?- kérdeztem értetlenül a fiúktól.
- Jól- nézte a kalapot értetlenül Andy.
A következő pillanatban Patrick kiugrott a szekrényből. Rettentően megijedtem, a fiúk meg csak röhögtek rajtam. Patrick visszavette a kalapját majd közelebb lépet hozzám.

- Megijedtél- kérdezte köhögve.
- Neeeeem..igaz azt hittem, hogy elraboltak, bajod esett, de neeem nem ijedtem meg- mondtam neki tettetett sértődéssel.
- Jaaj te- odajött és megölelt.
- Nem mellesleg ti végig tudtatok erről?- kérdeztem a másik 3 fiú felé fordulva.
- Háát... igen- vallotta be Pete.
- Hát tudjátok mit? Hagyjatok fel az énekléssel és menjetek el színésznek. Ennyire még senkinek nem sikerült átvernie.- röhögtem.
- Szerintem felejtsük el a szívatást. Menjünk vissza Chicagóba és ott mindent megmagyarázunk- mondta Andy.
Az út már nem is tűnt olyan hosszúnak, mint odafele. Milyen érdekes. Annyira megijedtem pedig semmi komoly nem történt. De mi lett volna, ha tényleg baj van? Ezt hál'istennek sosem fogom megtudni.

Chicago.

Chicagóban szálltam le a repülőről. Joe, Pete és Andy a repülőtéren vártak. Látszott az ijedség az arcukon.
- Végre ideértél- mondta Andy.
- Azonnal indulnunk kell- sürgetett Pete.
- Mit tudtok róla?-kérdeztem.
- Csak annyit tudunk, hogy péntek este elrabolták. Mellettünk jött, aztán kicsit lemaradt, majd egy kiabálásra lettünk figyelmesek. Amikor oda néztünk, valaki egy zsákot húzott a fejére és berángatta az erdőbe. Utána mentünk, de sajnos már nem találtuk meg- mesélte szomorúan Pete.
- Istenem- mondta, de közben teljesen elmerengtem.
-Indulnunk kell- mondta Joe.
Az út hosszú és csendes volt. Pete közvetlenül mellettem ült, Andy elöl, Joe pedig vezetett. Az időzóna miatt elaludtam. Csak akkor ébredtem fel amikor megérkeztünk. Pete vállán ébredtem. Kint szakadt az eső. A fiúk nem akarták, hogy velük menjek. Engem nem tudtak lebeszélni semmiről. Velük mentem és kész.
Mindenképpen tudni akartam, hogy mi van Patrick-kel. Az erdő sötét és sűrű volt. Olyan, mint egy horrorfilmben. Joe és Pete ment elöl, Andy és én pedig hátul.
- Félsz- kérdezte a dobos.
- Igen, de az a legfontosabb, hogy megtaláljuk Patrick-et.
- Igazad van- átkarolta a vállamat és így mentünk tovább.