Hazaút.

Reggel korán keltem, mivel arra ébredtem, hogy Joe és Andy párna csatáztak és fejbe dobtak.
- Miért nem tudtok aludni- nyújtózkodtam.
- Mert ma megmutatjuk neked a város és ehhez korán kellett kelni.
- Hol van Pete és Patrick- néztem körbe a szobában, mivel 2-vel kevesebben voltunk.
- Bolt- felelték egyszerűen és tovább párna csatáztak.
A két fiú hatalmas szatyrokkal érkezett meg.
- Minek ennyi kaja?- kérdeztem tátott szájjal.
- Ezek ruhák- mondta Patrick és a kezembe nyomta a zacsikat.
-Akkor minek ennyi ruha?
- Neked. Összeraktuk mind a négyünk stílusát és ezek alapján vettünk neked cuccokat. Van itt kalap, vastag keretes szemüveg, rögbi mez, ing, bandás pólók, láncok, farmer, napszemüveg, bőrdzseki. Ezek nélkül nem engedünk haza- magyarázta Patrick.
- Hát köszönöm szépen.
A ruhapróba után körbejártuk a várost. Gyönyörű hely. Ebéd idő körül beültünk egy étterembe. Sokat nevettünk. Nagyon jól szórakoztunk. Aztán elérkezett a délután. Visszamentünk a szállodába. Amíg én a cuccaimat pakolásztam a fiúk végig figyeltek engem.
- Mit néztek?- kérdeztem.
- Téged- vágta rá Pete, mire mindenki röhögni kezdett.
- Na jó. Azt hiszem készen vagyok.
- Akkor indulhatunk?- kérdezte Andy.
- Igen- mondtam nagy sóhajjal.
A repülőtéren hatalmas tömeg volt. Elbúcsúztam a fiúktól és felszálltam a gépre. Furcsa volt, hogy mellettem nem ült senki. Egyszer csak lett egy utastársam. Sapka volt rajta, napszemüveg, téli kabát, farmer és bakancs. Először semmi nem tűnt fel. Aztán amikor folyamatosan engem bámult, akkor leesett az egész.
-Patrick te mit keresel itt?- kérdeztem tátott szájjal.
- Nem bírnánk ki nélküled.
- Mi ez a többesszám?
- A többiek is a gépen vannak, de csak én kaptam a közeledbe a jegyemet.
- És hol fogtok lakni?
- Hát nálad.
- Rendben.
Az utazás többi része rettenetesen jó volt. A többi bandatag elcserélte a jegyét ezért közelebb ültek hozzánk.  Egész úton beszélgettünk és nevettünk. Amikor megérkeztünk a Liszt Ferenc Repülőtérre a fiúkat letámadta egy rajongó. Miután megcsinálták a képeket fogtunk egy taxit és hazamentünk. Otthon szóhoz sem jutottam a döbbenettől.