Kávézó.

Visszaértünk a városba és beültünk egy kávézóba. Nagyon szép hely volt, nem voltak túl sokan, beszélgetéshez pont megfelelő. Leültünk a leghátsó asztalhoz és Patrick rendelt mindenkinek egy forrócsokit. Amíg a rendelést vártuk a fiúk belekezdtek a történetbe.
-Csak látni akartunk- magyarázta meg az ügyet gyorsan és egyszerűen Patrick.
-Ennyi?
-Csak hülyülök.
-Naaa, de komolyan- röhögtem velük együtt.
-Na jó- adta meg magát Joe.
-Szóval?
- Az igaz, hogy látni akartunk, de nem tudtuk, hogy hogyan intézzük el a találkozást, mert Magyarország messze van Chicago-tól. Ezért megterveztük Patrick elrablását, mert tudtuk, ha megtudod, hogy történik vele valami, akkor iderepülsz- mesélte el az egész sztorit- Andy.
- És az a sok Twitter üzenet?- érdeklődtem tovább.
- Az azért volt, hogy hitelesebb legyen- mondta édes mosollyal Patrick.
Egy darabig csak meredten ültem és amit mondani tudtam csak ennyi volt:
- Nem vagytok normálisak.
-Tudjuk- mondták szinte egyszerre.
Fáradtak voltunk. Egy hotelban szálltunk meg. Holnap délután indul a gépem. Este még üzentem Zsaninak, hogy holnap hazamegyek és ne aggódjon, de nem válaszolt. Kicsit megijedtem, de tudom, hogy csak haragszik rám és ezért nem írt vissza. A többiek még lazán twittereznek, de én inkább alszok.