Chicago.

Chicagóban szálltam le a repülőről. Joe, Pete és Andy a repülőtéren vártak. Látszott az ijedség az arcukon.
- Végre ideértél- mondta Andy.
- Azonnal indulnunk kell- sürgetett Pete.
- Mit tudtok róla?-kérdeztem.
- Csak annyit tudunk, hogy péntek este elrabolták. Mellettünk jött, aztán kicsit lemaradt, majd egy kiabálásra lettünk figyelmesek. Amikor oda néztünk, valaki egy zsákot húzott a fejére és berángatta az erdőbe. Utána mentünk, de sajnos már nem találtuk meg- mesélte szomorúan Pete.
- Istenem- mondta, de közben teljesen elmerengtem.
-Indulnunk kell- mondta Joe.
Az út hosszú és csendes volt. Pete közvetlenül mellettem ült, Andy elöl, Joe pedig vezetett. Az időzóna miatt elaludtam. Csak akkor ébredtem fel amikor megérkeztünk. Pete vállán ébredtem. Kint szakadt az eső. A fiúk nem akarták, hogy velük menjek. Engem nem tudtak lebeszélni semmiről. Velük mentem és kész.
Mindenképpen tudni akartam, hogy mi van Patrick-kel. Az erdő sötét és sűrű volt. Olyan, mint egy horrorfilmben. Joe és Pete ment elöl, Andy és én pedig hátul.
- Félsz- kérdezte a dobos.
- Igen, de az a legfontosabb, hogy megtaláljuk Patrick-et.
- Igazad van- átkarolta a vállamat és így mentünk tovább.