2014. március 15., szombat

A randi.

Telefoncsipogásra ébredtünk. Zsanett kapott üzenetet. Először nem értette. Kikaptam a telefont a kezéből. Az üzenet ez volt:  Akkor is visszakaplak. Ma gyere a közeli parkba 17:30-ra!
Furi volt ezt az üzenetet olvasni. Zsani pörgött egész nap. Joe és Pete már nem bírta tovább, ezért elmentek mozizni. Andy és Patrick pizzát rendelt.
5 fele Zsani elkezdett készülődni.
- Nem tudom mit vegyek fel- nyafogott.
- Rövidnadrág, bakancs, szegecses halálfejes trikó.
- Oké.
Féltettem Zsanit. Tudtam, hogy Harry írta az sms-t.
- Patrick kémkedünk!- jelentettem be.
- Hurrá..várj mi??
- Féltem Zsanit. Muszáj figyelnünk rá.
- Hjajj rendben...
 Zsani elindult.10 perccel később mentünk utána. A park sötét volt és üres. Egy láma alatti padon üldögélt Zsanett, mi pedig egy kicsit arrébb lévő bokorban bújtunk el. Egyszer csak egy kapucnis alak közeledett felénk. Leült a padra.
- Köszönöm, hogy eljöttél.
- Miért hívtál?- tért a lényegre Zsani.
- Bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt.
- Rendben.
-Akkor rendben vagyunk?
- Igen.
Megölelték egymást és elindultak a házunk felé.
- Fuss- szóltam rá Patrick-re.
Éppen Harry-ék előtt értünk be a lakásba.
- Sziasztok- köszönt hatalmas mosollyal Zsani.
- Hello.
- Detti ti futottatok? Olyan piros az arcotok.
- Nem dehogy- válaszolt helyettem Patrick.

2014. március 3., hétfő

Bocsánat. Vagy mégse?

Reggel mindenki fájós fejjel ébredt. Zsani a konyhában ült kisírt szemekkel.
-Hogy érzed magad?
-Szerinted? Minden a te hibád!- förmedt rám.
-Mi? Mi az, hogy az én hibám?
-A te ötleted volt, hogy menjünk buliba.
-Na ide figyelj. 1. nem is tudtam, hogy van köztetek valami. 2. Mindenkinek tetszett az ötlet. 3. Arról miért én tehetek, hogy Harry megcsókolt egy másik lányt? Full részeg volt ő is és a lány is.
-De akkor sem kellett volna megcsókolnia.
-Figyelj. Lehet, hogy a csaj csak egy rajongó volt. Sokat ittak a csaj meg lekapta..ennyi.
-Jó, lehet, hogy igazad van, de akkor is nagyon rosszul esett.
-Elhiszem, de már nem tudsz mit tenni.
Többet nem is beszéltünk erről a témáról. Egészen addig amíg valaki nem kopogott.
-Nyitom- ordította Joe.
-Szia, Zsani itthon van?- kérdezte Harry.
-Zsaniiiii téged keresnek- üvöltött még egyet Joe.
Zsani kijött a szobájából. Látszott rajta, hogy meglepődött. Harry egy hatalmas virágcsokrot hozott neki.
-Figyi én ezt nem akartam ő volt és részegek voltunk meg minden.
-Folytasd- mondta nyugodtan Zsani.
-Izé, tudod ő egy rajongó volt és nem tudom.
-Ennyi?
-Hát igen.
-És ez bocsánatkérés akart lenni?
-Igen- felelte Harry.
-Na tudod mit? Fogd a virágodat és húzz innen...
Harry felállt és kiment az ajtón. Zsani nem omlott össze nem sírt, viszont lehetett látni rajta, hogy mélyen nagyon is megviselte az, hogy összeveszett a göndör hajú énekessel.
Mivel a fiúk már nem bírták tovább felöltöztünk és elvittük Zsanit a vidámparkba. A fiúk most voltak itt először, de nagyon tetszett nekik. A három "kisgyerek" Pete, Andy és Joe előre rohantak és szinte mindenre felültek. Zsani, Patrcik és én szép lassan mentünk körbe a vidámpark területén. Sok mindenre felültünk. Zsanettnak egyre jobb kedve lett. Zárási idő fele a "kisfiainkkal" a kijáratnál találkoztunk.
- Ez irtó királyvolt- mondta Joe.
- Én rosszul vagyok- jelentette be Pete, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Menjünk vissza- mondta Andy.
- Nem lehet, mert bezárnak minket.
- Szerintem menjünk haza- mondta bölcsen Patrick.
Otthon hulla fáradtan dőltünk le a kanapéra. Mindenki éjfél előtt elaludt.

2014. március 2., vasárnap

Meglepetés. De még milyen...

Patrick este nem volt hajlandó kimenni a szobámból így velem aludt. Reggel én keltem fel leghamarabb. Legalább is azt hittem, mert amikor kimentem a konyhába Pete ült az asztalnál.
-Reggelt- köszönt mosolyogva.
- Milyen friss ma valaki- mondtam gúnyosan.
- Kávét?
-Igen köszi.
Felöltöztem és mivel még mindig aludtak a többiek, ezért Pete felajánlotta, hogy eljön velem a boltba. Mire visszajöttünk mindenki felkelt. Joe volt a legkómásabb. Gyanítom ő kelt fel a legkésőbb. Reggeli után azon agyaltunk, hogy mit csináljunk ma.
- Menjünk moziba- mondta Zsani.
- Neeeem, az olyan romantikus- vágta rá azonnal Andy.
- Vacsi?- kérdezte Pete.
- Á, az is romantikus- mondta Zsani.
- Focimeccs?- kérdezte csillogó szemekkel Harry.
- De mi lányok vagyunk- kiabáltuk egyszerre Zsanival, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Jogos.
- Színház?- kérdezte Zsani.
- Az olyan uncsiiii- nyafizott kicsit Joe, de szerintem csak az álmosság beszélt belőle.
- Na jó ebből elég lesz... Bulizni megyünk és kész!- mondtam határozottan.
- Hogy ez milyen jó ötlet- bólogattak a többiek.
Este mindenki hatalmas készülődésbe kezdett. A legeslegjobb helyre mentünk. Elég sokan voltunk, de mi együtt maradtunk. Elég rendesen ittunk. Talán kicsit többet a kelleténél. Zsani Andyvel röhögött valamin. Joe és Pete piáért mentek. Én Patrick-kel beszélgettem. Harry-t viszont sehol nem láttuk.
- Hol van Harry?- próbálta túlüvölteni Zsani a zenét.
- Nem tud...
- Mi a baj?
Zsani követte a tekintetemet. A következő pillanatban sírva elrohant.
- Zsanett mi  a baj?
- Harry.
-De hát szingli nem?
- Detti, én lefeküdtem vele, és most ezt csinálta. Már majdnem összejöttem vele, és most ezt csinálta- tört ki belőle a sírás.
Elrohantam. Harry-ig meg sem álltam.
- Te mi a jó eget művelsz- pofoztam fel.
- Mibajod van haggyámáá'- mondta. (Iszonyatosan be volt nyomva.)
- Hogy képzeled, hogy lefekszel a legjobb barátnőmmel, utána meg itt nyalod-falod ezt a libát?
- Neked ehhez semmi közöd- azzal ellökött, de olyan szinten, hogy elestem.
Több sem kellet, Patrick odajött és ordibálni kezdett vele.
- Mit képzelsz ember!??
- Mivan kell valami?
- Igen, neked egy rohadt nagy pofon.
A fiúk úgy összeverekedtek, hogy a biztonsági őrök vezettek ki minket. Patrick-nek és Harry-nek is vérzett az orra. Plusz Zsani még oda ment a göndörkéhez és felpofozta majd hazament.
- Patrick jól vagy?
- Igen, minden rendben ne aggódj.
A következő pillanatban a fiúk jöttek ki a szórakozóhelyről. Inkább hazamentünk.

2014. március 1., szombat

Amire senki nem számított.

Miután Zsanival hazaértünk leültünk vacsizni. Nem volt kedvünk főzni ezért pizzát rendeltünk. Mondanom sem kell, hogy Harry és Joe evett a legtöbbet. Amikor mindenki befejezte a vacsit Zsani és én leültünk filmet nézni. A többiek egytől egyik twittereztek. Harry, Pete, Joe és Andy telefonon, Patrick pedig elkérte a laptopomat és azon netezett. Elég unalmas volt a film, ezért fogtam egy pattogatott kukoricát és Zsanihoz vágtam.
- Áúúú- kiabált, mivel a szemébe ment.
- Bocsesz- röhögtem.
- A következő pillanatban mindenki abbahagyta amit csinál és mind a heten kukoricát dobáltunk egymáshoz. Egyszer csak csengettek.
- Nyitom- kiabálta Pete.
- Jó napot! Dettit keresem.
- Anyu- léptem az ajtóhoz eléggé meglepetten.
-Mi ez a kupi??
- Ömm semmi csak ömm hülyültünk.
- Ez nem kifogás. Ilyen mocsokban nem lehet élni.
- Oké..ömm majd feltakarítjuk. Amúgy miért jöttél.
- Haza kell jönnöd.
- Mi??? Miért?
- Mert nem tanultál tovább elmentél tőlünk, nem tartod velünk a kapcsolatot, egy disznóólban élsz, ráadásul fiatal is vagy.
- Anyu..Ez engem nem igazán érdekel.
- Mi az, hogy nem érdekel. Haza jössz és kész!- mondta ellentmondás nem tűrően.
- Nem megyek. Itt a munkám és a barátaim.
- Detti nem megy sehova- lépett mellém Patrick.
- Miért ki vagy, hogy így megmondod??- kérdezte anyu csípőre tett kézzel, ami soha nem jelent jót.
- A barátja, és elnézést, de nem szeretném, azaz szeretnénk, hogy elmenjen- mutatott a többiekre, akik vadul bólogattak.
- Jó rendben. Engem nem érdekel- azzal sarkon fordult és elment.
- Köszönöm- fordultam könnyes szemmel Patrick-hez.
- Igazán nincs mit- ölelt át.
-Mi volt ez az egész- kérdezte Zsani elég értetlen fejet vágva.
- Nem tudom. Eddig semmi baja nem volt azzal, hogy Pesten lakok.
- Emberek- üvöltött Joe. Össze kéne szedni a kukoricát.
20 percbe telt, mire összeszedtük az összes popcorn-t. Azaz Zsani és én szedtem a többieknek meg elég érdekes kifogásai voltak. Joe arra hivatkozott, hogy fáj a háta. Pete és Harry betegséget szimuláltak. Andy elbújt a szekrénybe. Patrick pedig bezárkózott a szobámba.
- Komolyan mondom, néha az oviban érzem magam.
-Én is- válaszolta röhögve.
Este Patrick nem ment ki a szobámból. Én laptopoztam ő pedig engem nézett.
- Nem unod még?
- Mit?
- Azt, hogy nézel.
- Ja, nem.
- Akkor nézz tovább- mondtam röhögve és megöleltem.