2014. március 1., szombat

Amire senki nem számított.

Miután Zsanival hazaértünk leültünk vacsizni. Nem volt kedvünk főzni ezért pizzát rendeltünk. Mondanom sem kell, hogy Harry és Joe evett a legtöbbet. Amikor mindenki befejezte a vacsit Zsani és én leültünk filmet nézni. A többiek egytől egyik twittereztek. Harry, Pete, Joe és Andy telefonon, Patrick pedig elkérte a laptopomat és azon netezett. Elég unalmas volt a film, ezért fogtam egy pattogatott kukoricát és Zsanihoz vágtam.
- Áúúú- kiabált, mivel a szemébe ment.
- Bocsesz- röhögtem.
- A következő pillanatban mindenki abbahagyta amit csinál és mind a heten kukoricát dobáltunk egymáshoz. Egyszer csak csengettek.
- Nyitom- kiabálta Pete.
- Jó napot! Dettit keresem.
- Anyu- léptem az ajtóhoz eléggé meglepetten.
-Mi ez a kupi??
- Ömm semmi csak ömm hülyültünk.
- Ez nem kifogás. Ilyen mocsokban nem lehet élni.
- Oké..ömm majd feltakarítjuk. Amúgy miért jöttél.
- Haza kell jönnöd.
- Mi??? Miért?
- Mert nem tanultál tovább elmentél tőlünk, nem tartod velünk a kapcsolatot, egy disznóólban élsz, ráadásul fiatal is vagy.
- Anyu..Ez engem nem igazán érdekel.
- Mi az, hogy nem érdekel. Haza jössz és kész!- mondta ellentmondás nem tűrően.
- Nem megyek. Itt a munkám és a barátaim.
- Detti nem megy sehova- lépett mellém Patrick.
- Miért ki vagy, hogy így megmondod??- kérdezte anyu csípőre tett kézzel, ami soha nem jelent jót.
- A barátja, és elnézést, de nem szeretném, azaz szeretnénk, hogy elmenjen- mutatott a többiekre, akik vadul bólogattak.
- Jó rendben. Engem nem érdekel- azzal sarkon fordult és elment.
- Köszönöm- fordultam könnyes szemmel Patrick-hez.
- Igazán nincs mit- ölelt át.
-Mi volt ez az egész- kérdezte Zsani elég értetlen fejet vágva.
- Nem tudom. Eddig semmi baja nem volt azzal, hogy Pesten lakok.
- Emberek- üvöltött Joe. Össze kéne szedni a kukoricát.
20 percbe telt, mire összeszedtük az összes popcorn-t. Azaz Zsani és én szedtem a többieknek meg elég érdekes kifogásai voltak. Joe arra hivatkozott, hogy fáj a háta. Pete és Harry betegséget szimuláltak. Andy elbújt a szekrénybe. Patrick pedig bezárkózott a szobámba.
- Komolyan mondom, néha az oviban érzem magam.
-Én is- válaszolta röhögve.
Este Patrick nem ment ki a szobámból. Én laptopoztam ő pedig engem nézett.
- Nem unod még?
- Mit?
- Azt, hogy nézel.
- Ja, nem.
- Akkor nézz tovább- mondtam röhögve és megöleltem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése